5. fejezet: Rémálom

Castielnek megágyaztam a nappaliban  a kihúzhatós kanapén, majd a külföldön élő nagybátyám cuccai közül adtam neki pizsamának valót. Miután lezuhanyzott, én is elmentem tusolni, felöltöztem és még fél órán át nézegettem a Facebook-ot, amikor Castiel állt meg az ajtóban és ezt kérdezte:
- Itt aludhatok?
WTF??? Ennek mi a......
- Miért valami baj van?- kérdeztem teljesen nyugodt hangon.
- Háááát... Ami azt illeti..- kezdte.
-Igen?
- Kényelmetlen a kanapé.- hazudott egyenesen a szemembe.
- Óóó. Csak erről van szó. Van egy tartalék pihematracom, mindjárt hozom.
- Ne! Várj!- kiáltott utánam.
- Igen?
- Hááát....- dadogott- Csak na.
Tökéletesen tudtam, hogy mi a baja.
- Csak nem rémálmod volt?- tettem fel az egymilliós kérdést.
- Öööö... Hát de. - mondta, majd egy kicsit elpirult.
- Feküdj le én alszom a kanapéban.
- Nem lesz kényelmetlen?- de cuki, ahogyan így aggódik értem.
- Nem. Már sokszor aludtam ott.- nyugtattam meg, majd elhelyezkedtünk és elaludtunk.

Megjegyzés:
 Majd nemsokára leírom, hogy mit látott Rose, Castiel álmában (agyában).
Megjegyzés vége.

Másnap a suliban nem történt semmi érdekfeszítő:
- hat órám volt
- írtunk egy matek és egy kémia dogát
- délután, pedig Castielékkel próbáltam, majd Cast szokása szerint hazakísért.

Otthon egy nagyobb méretű cipősdoboz fogadott a nappali közepén egy levéllel.
Gyorsan feltéptem a levelet, amiben ez állt:

,, Kedves Rose!
Ő itt egy kis emlékezz ránk ajándék, neked.
Sok szeretettel: az árvaházi barátaid."

Óvatosan nyitottam ki az ekkor már mocorgó dobozt és legnagyobb meglepetésemre, ő volt benne:

Ekkor kopogtak az ajtón.

- Ki az?- kiabáltam ki.

- Rosa! - jött a válasz.

- Gyere be, nyitva van!

- Szia, mizújs?... Jajj, de cuki!- jött be.

- Semmi különös. Szerinted mi legyen a neve?

- Fiú vagy lány?

- Lány.

- Akkor..... Hóvihar.

- Miért pont ez?

- Mert színe olyan fehér, mint a frissen leesett hó, valamint, ahogy látod már most olyan, mint egy önálló vihar. -válaszolt könnyedén.

Ezek után két órán át játszottunk Hóviharral, majd Rosa rátért arra amiért jött.

- Figyi. Tudom, hogy vízidomár vagy, de nem próbálnád meg a tűzidomítást?- mondta ki 

kerek-perec.

- Olyan lehetséges?

- Az a lényeg, hogy nagyon hevesen mozogsz, akár egy tűzidomár. Ha meg akarod próbálni, segíthetek előhívni.

- Rendben.

- Gondolj a tűzre, mindenre ami jellemzi a tüzet. Egyszerre éltető és pusztító, meleget ad, de ha nem vigyázol rá megéget.- utasított.Bólintottam, hogy ez megvan.

- Most irányítsd a kezedbe a kigondolt képet egy kis energiával párosítva.- először nem értettem mire céloz ezzel, majd rájöttem, hogy a lélekenergiára gondol. Átirányítottam a megalkotott képet és egy kis lélekenergiát a jobb tenyerembe, majd....

,,Vajon sikerül neki?"

Folytatás következik....