Miután
mindennel elkészültem, kikészítettem Castielnek egy kis reggelit, vizet és
fájdalomcsillapítót, majd átmentem a nappaliba begyakorolni az új dal szövegét
és dallamát. Ebben csak az zavart meg, hogy Castiel felkelt. Gyorsan átrohantam
a szobámba, ahol azt láttam, hogy Castiel ül az ágy mellett, fejét az
éjjeliszekrénynek támasztva, ölében a kómás Liával.
-Jó reggelt!
-Mennyi az idő?- nyöszörögte.
-Majdnem dél.
-Akkor hozol nekem egy kávét?
-Készülődnöm kell.
-Miért?
-Titok.
-Ne már!-nyögtem.
Elmentem kávét készíteni és mire kész lett ő már felöltözött, reggelizett és még a fájdalomcsillapítót is bevette. Gyorsan megitta a kávéját, nyomott egy puszit az arcomra és már el is ment.
Nem volt kedvem a semmittevéshez, így elmentem a tornateremhez, elkértem a kulcsokat és bementem gyakorolni. Először idomítottam, aztán kést dobáltam és végül közelharc szimuláció közben megszólalt a telefonom.
- Halló!- szóltam bele.
- Szia, itt Castiel. Gyere a Lionel J. utca 136-ra. Itt várunk. Puszi.
- Jó megyek. Szia!
Nagyjából két perc múlva ott is voltam, majd csengetésemre Cast (Castiel) nyitott ajtót.
-Kerülj beljebb -mondta mosolyogva.
Belépésemre egy mindenki által kiáltott, jó hangos MEGLEPETÉS felelt.
-Ez…. most…- totál meg voltam lepődve, annyira, hogy alig tudtam megszólalni.
-El is felejtetted a saját születésnapod?- kérdezte nevetve Castiel.
-Ööö…Nem…De…Lehet- makogtam, amire már mindenki nevetett.
A vendéglista:
-Jó reggelt!
-Mennyi az idő?- nyöszörögte.
-Majdnem dél.
-Akkor hozol nekem egy kávét?
-Készülődnöm kell.
-Miért?
-Titok.
-Ne már!-nyögtem.
Elmentem kávét készíteni és mire kész lett ő már felöltözött, reggelizett és még a fájdalomcsillapítót is bevette. Gyorsan megitta a kávéját, nyomott egy puszit az arcomra és már el is ment.
Nem volt kedvem a semmittevéshez, így elmentem a tornateremhez, elkértem a kulcsokat és bementem gyakorolni. Először idomítottam, aztán kést dobáltam és végül közelharc szimuláció közben megszólalt a telefonom.
- Halló!- szóltam bele.
- Szia, itt Castiel. Gyere a Lionel J. utca 136-ra. Itt várunk. Puszi.
- Jó megyek. Szia!
Nagyjából két perc múlva ott is voltam, majd csengetésemre Cast (Castiel) nyitott ajtót.
-Kerülj beljebb -mondta mosolyogva.
Belépésemre egy mindenki által kiáltott, jó hangos MEGLEPETÉS felelt.
-Ez…. most…- totál meg voltam lepődve, annyira, hogy alig tudtam megszólalni.
-El is felejtetted a saját születésnapod?- kérdezte nevetve Castiel.
-Ööö…Nem…De…Lehet- makogtam, amire már mindenki nevetett.
A vendéglista:
LÁNYOK
|
FIÚK
|
Melody
|
Castiel
|
Rosa
|
Lisander
|
Kim
|
Leigh
|
Peggy
|
Armin
|
Viola
|
Alexy
|
Nathaniel
| |
Jade
| |
Dajan
| |
Egy számomra ismeretlen srác (Kentin)
| |
A
meglepő(en vicces) belépőm után, az ajándékozás következett.
Ø
Melody:
egy lemez;
Ø
Rosa:
ruha;
Ø
Kim:
multi funkciós karkötő (egy mini bicska van beleépítve J);
Ø
Peggy:
fényképezőgép;
Ø
Viola:
rajzkészlet;
Ø
Lisander
és Leigh: ajándékutalvány a butikba;
Ø
Armin:
PsP;
Ø
Alexy:
fejhallgató;
Ø
Nathaniel:
,,Misztikus fajok története” című könyv;
Ø
Jade:
cserepes virág;
Ø
Dajan:
kosaras mez;
Ø
Kentin:
dögcédulás nyaklánc a nevemmel;
Ø
Castiel:
buli, torta és egy C+R gravírozású gyűrű
Ezek
után jött a tortázás, a bulizás, majd egy újabb ismeretlen személy tűnt fel a
buliban, majd megszólított.
- Szia, nem láttad Castiel Davist? Már egy ideje őt keresem.
- De, ott van a bárpultnál- válaszoltam. Valami volt ebben a lányban, ami hihetetlenül taszító. Aurája már-már virítóan fekete, a gondolataiba nem látok bele.
Pár perc múlva Castiel tűnt fel mellettem, szeme szikrázott a dühtől.
- Miért küldted rám Deborah-t?!- kérdezte félhangosan.
- Nem küldtem rád senkit, de ha ez segít azt sem tudom, hogy ki az a Deborah?
- Rendben. Menjünk ki, ott elmesélem az egész piszkos kis történetet.
Folytatás következik…
- Szia, nem láttad Castiel Davist? Már egy ideje őt keresem.
- De, ott van a bárpultnál- válaszoltam. Valami volt ebben a lányban, ami hihetetlenül taszító. Aurája már-már virítóan fekete, a gondolataiba nem látok bele.
Pár perc múlva Castiel tűnt fel mellettem, szeme szikrázott a dühtől.
- Miért küldted rám Deborah-t?!- kérdezte félhangosan.
- Nem küldtem rád senkit, de ha ez segít azt sem tudom, hogy ki az a Deborah?
- Rendben. Menjünk ki, ott elmesélem az egész piszkos kis történetet.