„ – Te nem csak vámpír vagy.” Hangzottak a fejemben az igazgatónő szavai, már három napja. Meg akarom tudni, hogy mi vagyok!-gondolkodtam, de további fogaskerék kattogtatásra nem jutott időm, mert becsöngettek.
-A manóba!- morgolódtam magamban.
Felrohantam a biológia teremhez, ami előtt még nem volt ott a tanár.
-Hála az égnek!-lihegtem, ám ekkor egy hideg kéz érintette meg a vállam, amitől helyből ugrottam meg a 3 métert. Egy ismerős hang gúnyosan felnevetett mögöttem.
-De ijedős valaki!-nevetett. a szemem sarkából megláttam pár vörös tincset.
-Castiel?
-Talált-válaszolt még mindig nevetve.
-Ne csináld ezt még egyszer!-szóltam rá dühösen.
-Jól van na. Csak vicc volt-próbált nyugtatni.
-Nem volt vicces-vágtam be a durcit.
-Jaj ne durcázz már! Bocsánat!-kérlelt Castel.
-Jó megbocsátok.
-Köszi!-lelkesült.
Az órák ezek után eseménytelenül teltek, aztán Castiel hazakísért és tőlem mentünk a próbára. Öt dalt fogunk játszani a bálon, majd a DJ veszi át a helyünk. A próba után Castiel (megint) hazakísért. Mit meg nem tesz ő értem! De cukker! ÚRSÁTÁN! Én nem szoktam ennyire ömlengeni! (XD) Megvacsoráztam, megetettem Liát (a cicust), majd megmosakodtam és lefeküdtem aludni.
···
Másnap reggel frissen és üdén (???) pattantam ki az ágyból, lehet, hogy szombat van és reggel kilenc, de Rosával megyünk vásárolni a Halloweeni bálra.
Leigh üzlete előtt találkoztunk. Beléptünk és Rosa azonnal elvezetett az aktuális szekcióhoz. Kinéztük a ruhákat, amiknél én voltam a próbababa.
Rosa:
Az én szettem:
-Rosa-kezdtem-téged ki hívott el a bálba?
-Leigh. Ő ott-mutatott a butik vezetőjére.
-Egész helyes-mondtam.
-Rose. Kopj le róla-szólt oda nekem kicsit mérgesen.
-Jó, jó. Bocsánat, hogy megszülettem!
-Megbocsátva. Na és téged ki hívott el?
-Senki. Csak fellépőként megyek- szomorodtam el.
-Ohh... Bocsi-sajnált meg.
-Semmi gáz!
-Biztos elhív valaki!-próbált vigasztalni.
-Á, nem hinném. De azért köszi a vigasztalást.-mondtam egy kicsit derűsebben. Amint ezt kimondtam valaki belépett a butikba. Valaki vörös hajjal, de többet nem láttam belőle.
-Rosa, ki az?
-Castiel-na erre nem számítottam. Amint befejezte a választ, egy üzenetet kapott.
„Drága Rosám!
Itt van Castiel, Roset keresi. Kérlek mondd meg neki, hogy itt van!
Leigh”
Mi van???
-Gyere Rose!- mondta és már ráncigált is a pénztárhoz.
-Sziasztok!-köszöntünk kórusban.
-Sziasztok-köszönt Leigh.
-Cső-szólt Castiel.-Rose kérlek gyere velem!
Elindult és én követtem. Elvezetett az estélyi ruhákig, majd úgy, hogy csak mi ketten halljuk megkérdezte:
-Rose... Eljössz velem a bálba?-nyögte ki nagy-nehezen.
Sokk...Totál le vagyok sokkolódva. Most...Ő...Tényleg?
-Rose, jól vagy?-zökkentett ki a gondolataimból.
- Ja, persze-hebegtem.
-És meg van a válaszod a kérdésemre?-tudakolta.
-Igen meg van és a válaszom igen.-mondtam amire csak mosolygott és elköszönt. Egy perc múlva üzenetet kaptam tőle.
„Négyre érted megyek!”
Visszamentem Rosához, majd (kedvezményesen) kifizettünk mindent. Út közben pedig megbeszéltük, hogy pénteken suli után átjön készülődni.
···
Hétfő: minden órán témazárókra gyakoroltunk.
Kedd: semmi
Szerda: No comment
Csütörtök: Nincs hozzászólás
Péntek reggel újra fitten keltem, majd bepakoltam pár díszítőcuccot a táskámba és elkezdtem készülődni.
Így nézek ki ma.
A suliban kifaragtuk és elhelyeztük a tököket, majd jéggel és fémmel kezdtem el díszítgetni. Akinek volt elég óvatos kezük, pókhálót gyűjtöttek amikre hiper apró Jégcseppeket raktam. Összességében mire végeztünk, a tornaterem jobban hasonlított egy elhagyatott Halloweeni teremre, mint saját magára. A fiúk összerakták a színpadot, beszerelték a gépeket, a mikrofonokat, az erősítőt és a hangszórókat. Ezek után mindenkit hazaküldtek készülődni. Mi Rosával a megbeszélés szerint hazajöttünk (hozzám) és nálam készülődtünk.
Rosa:
Én:
Egymás erejét képviselő lényeknek öltöztünk be és a buliban majd át kell változni. Szerettük volna megviccelni a többi diákot, így még a suliban kerestünk egy olyan bájitalt, amely 12 órára erőt cserél két egymás után, egy üvegből ivó személynek. Kicsit furcsa lesz szellemként kódorogni, de megéri, ha láthatom a többiek arcát. Mikor elkészültünk gyorsan felhajtottuk a bájitalt és végszóra csöngettek.
-Nyitom!-kiáltottam ki.
Átrohantam az előszobán és már nyitottam is az ajtót.
-Sziasztok!-köszöntem Castielnek és Leighnek.
-Szia!-köszöntek kórusban.
-Gyertek beljebb, egy pillanat és jövök, csak szólok Rosának-mondtam és már ott sem voltam.
-Rosa itt van Leigh és Castiel.
-Jó megyek-mondta és indultunk is ki. Mikor visszaértünk már két vámpír állt az előszobában. Hurrá, most Rosa a vámpír és én a szellem, úgyhogy egyedül maradtam. Én a bál után egész éjjel kísérteni foglak. MUHAHAHAHAAA!!! Egész éjjel ugratni foglak és talán még a napkelte előtti pár percben is, ezek után hazaszáguldozom és bekopogok hozzád. Ahhjj... Miért mentem bele ekkora baromságba! Megérkeztünk a bálra. Gyorsan lement a koncert ami alatt mindenki tombolt. Ezek után Rosával átváltoztunk. Kicsit furcsa volt, de szinte semmi változást nem éreztem. A DJ-pult beindult és egy lassú szám jött, amire... Castiel felkért táncolni. Magához húzott, én ráhajtottam a fejemet a vállára, becsuktam a szemem és úgy követtem a mozgását. Amikor leállt a lassúzás, Castielt nagyjából 15 perc alatt leitatták, engem nem sikerült. A buli végén hazatámogattam Castielt, megágyaztam neki, majd ő behúzott magához és öt perc múlva már aludt is. Nem törődve a kellemetlen helyzettel, pár perc múlva én is elaludtam. Rosa hatalmas szerencséjére a kísértés elmaradt. Na mindegy.
