2016. június 26., vasárnap

9. fejezet: A múlt árnyai

Nagyon nagyon nagyon bocsi az eltűnésemért, de most nyáron behozom a lemaradást!

*Castiel’s pow*

- Szóval, az egész még egy évvel ezelőtt kezdődött…
Visszaemlékezés:
,, Évnyitó volt. Annyira utáltam ezt a napot, de ezt még én sem lóghattam el. Az iskolában újra végigültünk egy dögunalmas ünnepséget, majd az osztályban bemutatták az új osztálytársunkat, Deborah Star-t. Nagyon szép, ám kissé kirívó öltözetű volt (akár most). Lélekidomár volt, így egy-két héten belül az ujjai köré csavart. Járni kezdtünk. Abban az időszakban még ingerlékenyebb és bunkóbb voltam. Lassan felfedezték a bandánkat, de Deborah azt hazudta a menedzsernek, hogy mi nem akarjuk itt hagyni az otthonunkat, úgyhogy nem tartunk vele Los Angelesbe karriert építeni. Másnap mielőtt eltűnt lesmárolta Nathanielt, hogy idegesítsen, mire én megvertem Nathanielt és két hét felfüggesztést kaptam. Mikor visszaértem a suliba, a szekrényemben egy üzenetet találtam a szekrényemben. Idézem: ,, Ég veled Castiel! Jó nagy balek voltál. Pusszancs és szakít veled: Deborah Star”
Ezek után lett Wing and skull-os pólóm, bőrdzsekim és vörös hajam…”
- Otthagyott összetörve és tönkretett egy barátságot.

* Rose’s pow*
Eléggé megrökönyödtem ezek hallatán, majd mikor sikerült megszólalnom:
- Talán ki kéne békülnöd Nathaniellel és akkor újra teljes lenne a banda.
- Igazad van. Megyek és beszélek vele- mondta és már itt sem volt.
Abban a pillanatban, ahogy itt hagyott, egy sötét alakot láttam meg a szemem sarkából, de mire megfordultam minden elsötétült…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése